A Tatai Szeretetminisztérium nem tenyészt rákot

Van ez a Tatai Környezetvédelmi Zrt. nevű cég (vö.: szeretetminisztérium), amelyik fő tevékenysége szerint az országból mindenféle veszélyes anyagot hord Almásfüzitőn a Duna mellé, hogy ott úgymond komposztálással rekultiváljon.  Ez a kifejezés állítólag azt jelenti, hogy a kiporzó vörösiszapot ártalmatlanítják egy kevésbé ártalmassá gyúrt réteggel, a környékbeliek tehát nyilván csak álmodják az egymás után kialakuló daganatos megbetegedéseiket (tegnapi videó).

Nyilván az is véletlen, hogy a lerakókazettákhoz legközelebb eső lakótelepen élő egyik gyermekkori jó barátom agyrákban hunyt el 10 éve.

A szervetlen anyagok „komposztálásáért” egyébként Nobel-díjat érdemelne a cég.

Néhány helybéli - kihasználva az 50 éve rekord alacsony vízállást - ezen a héten bizonyítékokat vélt találni arra, hogy a Dunát folyamatosan és jól láthatóan szennyezi a sűrű méreg. A derék Tatai Szeretetminisztérium viszont mindenkit megnyugtatott, hogy csak humusz szivárog a gátból, ami így nyilván direkt jót is tesz, nincs itt semmi látnivaló. Hogy a humusz bűzlő, pusztítja a kagylókat, és habzik, nyilván mindenki által közismert tény (múlt heti helyszíni videó).


Amikor tényfeltáró újságírók ugyancsak a múlt héten nyilvánosságra hozták, hogy Csaba Attila, a jóságos Tatai Zrt. munkatársa 1996-ban arról tartott belső használatra előadást, hogy kármentesítés címén további nehézfémekkel szennyezik ezeket a tározókat az ilyesmire szakosodott vállalkozások, mert a biznisz óriási, a sajtó száját pedig betömték az ügyben, szintén igaztalan támadás volt a cég szerint, mert bár a szöveg nagy része valóban elhangzott, de máshogy, tehát az „ellenben” szó helyett nyilván az „azonban” kötőszó lett használva benne (a magnóra vett vallomás teljes átirata PDF-ben itt).


Hogy az MTA Földtudományi Intézetének vonatkozó tanulmánya (PDF-ben itt) szintén az elhangzottakat erősíti meg, amikor megállapítja, hogy „a tározókban a vörösiszapon kívül sok ezer más veszélyes hulladékot helyeztek el”, valamint hogy „a hulladékok keverése növeli és kiszámíthatatlanná teszi a hulladéklerakó szennyező hatását” ugyancsak a tudósok rosszindulatú támadása lehet, mert szegény Tatai Zrt. ellen jól láthatóan mindenki összeesküdött.


A drága Tatai Környezetvédelmi Szeretetminisztérium további elvetemült támadói közé tartozik még Záray Gyula professzor, az ELTE Környezettudományi Kooperációs Kutató Központ elnöke is, aki a rádióban nemrég azt  nyilatkozta, hogy „a lúg még az üveget, szilikátokat is megtámadja, így a tározó alján lévő agyagréteget is lassan átjárhatóvá teszi. A tározó falában, illetve alsó rétegében kialakult anyagszerkezetről jelenleg semmilyen információnk sincs.”


Jogászok szerint az Tatai Zrt engedélyezett tevékenysége valójában sokféle összetételű szerves és szervetlen, veszélyes és nem veszélyes hulladék keverése és lerakása. Márpedig a veszélyes hulladékokról szóló kormányrendelet kimondja, hogy „tilos a veszélyes hulladékot más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal, vagy bármilyen más anyaggal keverni, ha e tevékenység kizárólag a szennyező összetevők hígítására irányul.” A kiváló Tatai Zrt-nek tehát még feljelentgető jogászokkal is meg kell küzdenie a környezetvédelemért folytatott harca során.


Hiába no, nehéz manapság környezetvédelmi cégnek lenni.


Lassan legalább kezdem meg érteni, hogy amikor régen SF és én azzal a hírrel állítottunk be a nagymamánkhoz, hogy igen szórakoztató fél órás sétát tettünk a vörösiszap kellős közepén, a felnőttek miért kezdték el pánikszerűen súrolni a cipőinket, és miért cseréltettek velünk sürgősen ruhát. :-)


By SoDI


Ui.: Ha valaki még mindig nem szeretett volna bele ebbe a csodálatos cégbe, az nézze meg a PR-videójukat arról, hogy ők valójában életet hoznak az élettelenbe, akárcsak az Isten. Talán még a vízen is járnak.