Még hogy válság!

Az ember azt gondolná, hogy amikor minden a nélkülözéstől és a pénzügyi gondoktól hangos, a nép nem rohan vagyonokat költeni szórakoztató elektronikára. Pedig de.

Ma délután a Mammutban található Extreme Digitalnál hiába állt külön-külön sor a három pénztárnál, még így is majdnem egy órát kellett várni, amíg az ember a rendelés leadása után sorra került. Kedves honfitársaink úgy tülekedtek a sok tízezer, esetenként százezer forintos kütyükért, mintha legalábbis fillérekért osztogatnák őket. Annál is meglepőbb volt, hogy minden második-harmadik nyomorgó magyar LCD tévével sétált ki az üzletből.

Történik ez úgy, hogy mellékesen ezek az eszközök többe kerülnek Budapesten, mint teszem azt Londonban. Én magam olyan látványosan rosszul viseltem a várakozást, hogy az egyik eladó megkérdezte, jól vagyok-e. Hát olyan körülmények között, hogy a pénz elköltése szó szerint több fizikai fáradtsággal jár, mint a megkeresése, kevéssé. Ha mindezt tudom, legalább vizet viszek magammal. :)

Ezt mondjuk a gárdapernél sem értettem. Engem totálisan kimerített a reggeltől estig tartó tárgyalás, és ez sem tudom képzelni, hogy Pataki bíró úr miként bírja ezt nap mint nap.

Mindeközben egyes internetes fórumokon arról keseregnek egyesek, hogy a majdnem 200 ezres iPad egyre több helyen kezd hiánycikké válni, ugyanis Magyarország éhező családjai mindenhol elkapkodják. (Ez egyébként tényleg így van: az Extreme Digital webshopjából világosan kiderül, hogy alig van már olyan üzletük, amelyik ne fogyott volna ki a készletből.)

Mindenesetre a mai tapasztalatok alapján ha valaki óriási szegénységről és arról beszél, hogy innen el kell menni, azt gondolkodás nélkül pofán fogom röhögni. Harsányan és kendőzetlenül.

Azt az apróságot, hogy mindeközben 120 ezer ember tök lazán végtörleszt, már meg sem említem.

By SoDI

Ui.: Még nem próbáltam ki a cuccot. Kicsomagolós videót majd reggeli fényben kaptok, egy délelőtti sajtótájékoztatón pedig rögtön fel is avatom.