Ha valaki még nem ismerne

Tekintettel arra, hogy a pénteki események után (és a szerencsétlen Gaudi-Nagy Tamás - N1 Híradó affér miatt, amibe véletlenül belekeveredtem) sok új olvasóm lehet, tisztelettel bemutatkoznék.

Kiss Endre Farkas, alias SoDI vagyok. 29 éves, a magyarság és az ezeréves értékek védelme iránt elkötelezett ember, ugyanakkor nem vagyok tagja semmilyen szervezetnek.

---

Ha téged csak a magánéleti bulvárvideó témája érdekel:
SoDI: Rövid összefoglaló társkereső -és barátnőügyben

---

Már középiskolás koromban nemzeti gondolkodású voltam. Személyes levelezést folytattam az elkötelezetten anticionista Hazánkért című lap kanadai főszerkesztő asszonyával, az azóta elhunyt Tóth Judittal, aki egy éven keresztül légipostával küldte nekem a nyomtatott lapja tiszteletpéldányait, annyira tetszettek neki a gondolataim.

A választásokon a kezdetektől fogva mindig a radikális jobboldalra szavaztam. A Fideszre csak egyetlen egyszer, a 2002-es országgyűlési választás második fordulójában adtam egyetlen egy voksot, amikor már az akkori leginkább jobboldali pártjára, a MIÉP-re már nem lehetett, azonban érződött, hogy szörnyű évek következnek, ha a kommunisták visszakerülnek a hatalomba.

Az első komolyabb megmozdulás, amin részt vettem, 2002. októberében volt. Miután a rendőrség felszámolta Budaházy Gyuriék hídblokádját, hatalmas tömeg gyűlt össze a Kossuth téren. Ez volt az első alkalom a rendszerváltás után, amikor az ávó törvénytelen módon hosszabb ideig körbezárta az embereket, akadályozva őket a szabad elvonulásban.

Ezután 2003-ben azok között voltam, akik sikeresen zavarták meg a drogos liberálsok legelső nyilvános kender-rendezvényét.

2006 őszén szintén az események közepén voltam, és az utókor számára dokumentáltam az eseményeket, melyről több az MTV ostrománál készített anyagom, és többek között a Blaha Lujza téren felgyújtott rendőrautó szétverésének egyetlen exkluzív videós rögzítése fűződik.

A 2006. október 23-i események során engem is őrizetbe vettek a rendőrök, és kődobálással (jogi nyelven "csoportosan, felfegyverkezve, hivatalos személy elleni erőszakkal") gyanúsítottak meg, majd tartottak fogva napokig. Mint az ügyészek később elárulták: egy hajszál választott el attól, hogy előzetesbe kerüljek. A támadástól saját ügyvéddel menekültem meg, de a több mint nettó félmilliós kártérítésemet már a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, személy szerint Zétényi Zsolt ügyvéd úr harcolta ki nekem. Emellett egy 2008. március 15-i könnygázas támadás miatt Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd úr ért el további közel negyedmilliós kártérítést a számomra.

Hazafias tényfeltáró és dokumentáló munkám miatt bosszúból jelen pillanatban is folyamatban van ellenem egy lassan két éve nyomozati szakaszban lévő büntetőeljárás, amiért a blogomon közzétettem több tucat rendőr nevét, beosztását, és azonosítószámát (annak ellenére, hogy nemrég pontosan ugyanilyen anyaggal jelentkezett a HírTV, és hogy az ilyesmi önmagában még Szima Judit rendőr-szakszervezeti vezető sem számít törvénysértésnek).

2006 és 2010 eleje között rendszeresen tudósítottam nemzeti rendezvényekről, a hatalom ellen vívott bírósági perekről, sajtótájékoztatókról, önzetlenül bemutatva a nemzeti ügyért kiálló hazafiak ádáz küzdelmét. Erről többek között az amalono, birosag, és sodika82 YouTube csatornám anyagai tanúskodnak. Az ebben az időben vezetett, azóta a Freeblog.hu által bezárt blogom teljes anyaga is letölthető ide kattintva. Több fontos eseményről kizárólag én szolgáltattam értékelhető anyagot a nyilvánosságnak (pl. a nemzetiszínű kokárdáért magyar kislányt verő dávidcsillag-nyakláncos fickó nyilvános bocsánatkéréséről).

Ehhez kapcsolódik, hogy amikor történelmileg úgy alakult, hogy a nemzeti radikális oldalon egymástól függetlenül sokan (Toroczkai László, Gaudi-Nagy Tamás, Fáber Károly, Morvai Krisztina, Novák Előd, Vona Gábor, stb...) Polgár Tomcat Tamással ellentétes oldalra sodródtak, akkor velük összhangban jómagam is érintettem az ellentétek ügyét sajtófigyelés útján, amivel magamra is vontam Polgár haragját. Ehhez mindenki döntse el, hogy miként viszonyul.

Immár fél éve ismét tudósítok nemzeti eseményekről, amiről a 66masodperc YouTube csatornám, valamint - a teljesség igénye nélkül - az alábbi élő helyszíni közvetítéseim tanúskodnak:

---

• 2008. szeptember 20-i ávós erőszak megállapításáért folytatott per (2011. december 13.)
• A Nemzeti Jogvédő Alapítvány ünnepi könyvbemutatója (2011. december 9.)
• A Grespik László által képviselt vállalkozók tüntetése Demjánnál (2011. november 28.)
• A Nemzeti Jogvédők ünnepi 1956-os rendezvénye (2011. október 23.)
• Gaudi-Nagy Tamás és Morvai Krisztina sajtótájékoztatója (2011. október 21.)
• A Balsai-jelentés tárgyalása a Parlament Emberi Jogi bizottságában (2011. október 5.)
• Nemzeti radikálisok legelső bejutási kísérlete a Szigetre (2011. augusztus 9.)
• Ítélethirdetés Képíró Sándor ügyében (2011. július 18.)
• Nemzeti Jogvédők sajtótájékoztatója (2011. július 13.)
• Bajtársiasság napja  - Erzsébet-téri Gárda rendezvény (2011. július 3)

Valamint néhány Jobbikos sajtótájékoztató:

• Statudt Gábor (2011. október 14.)
• Novák Előd (2011. október 14.)
• Staudt Gábor (2011. szeptember 7.)

---

A személyemet ért támadásokról őszintén

Ezt sajnos nem ugorhatjuk át, mert sok támadásnak vagyok kitéve - igaztalanul.

Támadnak engem amiatt, nehogy valaki a Jobbikkal azonosítsa a túlságosan laza stílusú blogomat. Ennek az esélye nulla, tekintve hogy sem a Jobbiknak, sem a Gárdának, sem a HVIM-nek nem vagyok tagja, és nem vagyok aktivistája se. Sőt: nem is tervezek az lenni. Egy nemzeti radikális, ugyanakkor szervezetektől teljesesen független fiatal magyar vagyok, aki ugyanakkor - saját szabadidejében, saját költségén, saját elhatározásából, és saját időbeosztása szerint - örömmel tudósít a nemzeti szervezetek munkájáról videókkal, riportokkal. Ha ehhez időnként - kéretlenül - esetleg segítséget kapok valamitől, azt köszönöm szépen.

Olyan mértékben független vagyok minden szervezettől, és éppen ezért olyannyira nehéz a személyemet összemosni bármelyikkel is, hogy amikor 2008-ban beavatkozóként részt vettem a Magyar Gárda feloszlatásáról szóló perben, hiába ültem lényegében Vona Gábor mellett, neki, a bíróságnak, és a sajtó nyilvánosságának is egyértelműen kihangsúlyoztam, hogy a hozzám hasonló független közírók érdekeit szeretném csupán védeni a cionista elnyomás támadásaival szemben, belépni viszont sem a Jobbikba, sem a Gárdába, sem a HVIM-be nem kívánok, mert saját bevallásom szerint sem vagyok ezen szervezetekbe való; túlságosan önfejű ember vagyok ahhoz, hogy hasznomat vegyék a szervezeti munkában, így inkább szigorúan kívülállóként támogatom és segítem őket (amit egyébként ezen szervezetek legtöbb vezetője szerencsére őszinte hálával fogad).

Sokan támadnak engem amiatt, hogy szüleimnek túl sok pénzébe került a taníttatásom, mégsem végeztem el az egyetemeket. Ennek oka az, hogy pont a 2008-as válság idején zuhant hirtelen a mélybe az addig ingatlanjogászként tevékenykedő édesanyám jövedelme (megcsappant az ingatlanpiac), és fogytak el emellett az államilag finanszírozott féléveim. A lakásmaffia- (lásd alább) valamint a 2006-os büntetőügyem túl nagy lelki terhet jelentettek, ezért miattuk kicsit megcsúsztam a 2003-ban, OKJ tanfolyamaim befejezése után elkezdett egyetemi tanulmányaimmal, és ez lett a vége.

Támadnak engem amiatt, hogy szerintük önző módon feléltem a családi vagyont. Ez annyiban igaz, hogy a tanulmányaimra szánt 2,5 millió forintot kicsalták tőlem cionista szélhámosok (sőt, néhány hónapig még 8 milliós jelzálogot is tartottak az akkor még meglévő lakásomon), és miattuk a családom kénytelen volt más forrásokat is megnyitni, hogy tanulhassak. Annyit azonban ehhez fontos megjegyezni, hogy több éves pereskedés után jogerősen is megnyertem a szélhámosok elleni küzdelmet, és már csak végrehajtóhoz kell adnom a 2004. ősze óta halmozódó követelésemet.

Egyesek amiatt támadnak engem, hogy egyszer elmeséltem: egy társkeresőként megismert hölgyismerősömmel közösen kíváncsiságból egyetlen alkalommal megnéztük, miként néz ki belülről egy úgynevezett swinger klub. Úgy állítják be, mintha én folyton ilyen helyekre mászkálnék, holott már aznap leírtam, és azóta is folyton hangsúlyozom: ezek rém unalmas (!), érzelem nélküli, dekadens helyek, ahol normális ember nem érzi jól magát, éppen ezért soha többé nem akarok ilyennek a közelébe se menni. Ráadásul prostituáltnál sem jártam soha életemben, és nem nem is tervezek ilyen látogatást soha.

Támadnak engem azzal, hogy nem támogatom eléggé édesanyámat. Ezzel szemben az igazság az, hogy az utóbbi időben a webprogramozóként éppen bruttó 100 ezer forint feletti mozgó (ámde folyamatosan növekvő összegű) bevételemet 80% fölötti havi arányban adtam oda neki. Ez lehet hogy még így is kevés, mostanában éppen ezért - főként édesanyámra tekintettel - próbálok egyre szorgalmasabban dolgozni, iparkodni, és tisztességes bért elkérni a munkámért.

Támadnak amiatt, mert néhány éve a szomódi nyaralónkba küldtem le édesapámat. Ennek oka az volt, hogy bár vele személyesen soha semmilyen konfliktusom nem volt, azonban drogos (értsd: heronista, magukat szemem előtt belövő), hajléktalan (értsd: utcán kódorgó és ápolatlan), alkoholista (értsd: miközben az egyetemi beadandómat írom, a szobám ajtajában nekem rendőrségért rimánkodó felesége fejét széklábbal csépelő) embereket hordott haza társaságként, akiknek a rábeszélésére megkérdezésem nélkül emelte le a bankkártyámról a diákhitelem 150 ezres összegét (a nappali mellett hallgatott levelező szakom tandíjbefizetése előtt), majd egy másik alkalommal azokat az az egyetemi tankönyveimet adta el, amikből éppen vizsgára kezdtem volna készülni. Ilyen körülmények között - minden szeretetem mellett - muszáj volt szétköltöznünk. Azóta ő szép összegű rokkantsági ellátást kap.

Támadnak még engem olyan internetes idézet-gyűjtemények alapján, ahol véletlenszerűen vannak vegyítve a valóban tőlem származó, és nekem tulajdonított fiktív hozzászólások. Ez már nem is minősítem.

Legvégül támadnak engem amiatt, mert napokon belül 30 éves emberként egy harmincas évei vége felé járó hölggyel ápolok egészen közeli, meghitt, de nem feltétlenül napi kapcsolatot. Manapság láthatóan már az is baj, ha az ember ódivatú, ezért még a nőket szereti. :)

By SoDI